(Ok, majd megtanulok normális címet írni - de a lényeg szerintem érthető.)

Kati megkeresett levélben (info kukac decorpub.hu) és azt kérdezte, hogy hogyan tudja egy megörökölt tükör széles keretét valamilyen módon antikolni és/vagy díszíteni.
Mikor írni kezdtem az utóbbi repesztős bejegyzést, eszembe jutott, hogyha a tükör környezete engedi, akkor ez egy jó módszer lehet a díszítésre.
Kati azt is elmondta, hogy mostanában ismerkedik a hobbitechnikákkal, így jó lenne egy olyan tippet adni neki, amitől nem fog holnaptól inkább a sálkötés felé nyitni.

Itt a keret részlete:























Amit tudunk a keretről:
1., olajfestékkel volt lekenve (mi tapad arra és hogyan?)
2., púder színe van (kellemes, megtartható alapszín!)
3., nagy, de a szalvétatechnikás díszítéshez mégis keskeny a keret (hova és milyen minta kerüljön?)
4., viszont lapos a keret, tehát mégiscsak jó az a szalvétázás (nem kell foglalkozni kiálló dudorokkal)
5., ha nincs dudor, akkor nem tudjuk azt hangsúlyossá tenni (struktúra kiemelésére szolgáló patinázószerek kilőve)
 

Nézzük részletesebben:

1.,olajfesték alap - ha ismeretlen az alapul szolgáló festékréteg, akkor célszerű annak felületét nagyon finom csiszolókockával megcsiszolni. A nem vizes oldószeres felületeken friss festés után összeugorhat a mi vizes vegyszerünk, de az is előfordulhat, hogy nem tapad rá kellően a hobbivegyszer. Nem is kell tudnunk, mivel volt festve - csiszoljuk meg a felületét, így a vízbázisú vegyszerünk fizikailag (is) tud kötődni a régi ismeretlen festékhez és így valószínű, hogy maradandó lesz a ragasztása.
Természetesen csak akkor tudjuk a régi alapréteget így használni, ha az nem pereg, hanem viszonylag stabil. Kati keretén látszik, hogy rendben van ez a réteg.
(Most abba ne menjünk bele, hogy egy valódi felújítás esetén illene az egész festéket hőlégfúvóval vagy festékmaró anyaggal fáig visszapucolni - maradjunk a hobbikate- góriánál!).
Tehát ha az alapszín használható, csak borzolni kell finoman a felületet.

2.,púderszínű alapfesték - ha szalvétával díszítünk, ez a pasztellszín nagyonis megfelelő szalvéta alá. A szalvétamotívum felragasztásakor a minta áttetsző lesz, de ez a szín nem nyeli be a mintát.
Tehát az eredeti alapszín kihasználható.

3.,szalvétatechnikánál, vagy bármiféle decoupage díszítésnél (azaz papírmotívummal való díszítésnél) ez a keret eléggé bonyolult, hiszen sok-sok apró mintára lenne szükség egy ekkora ovál ésszerű és tetszetős díszítéséhez. Ilyen szalvétát (papírt) vagy nem lelünk, vagy papír esetén a kicsi minták mennyiségét figyelembe véve sok-sok papírból tudnánk csak mintát ollózni. Megéri?!
Ha viszont van otthon sok olyan szalvétád, amin apró minták vannak, tépegesd azokat körbe és próbálgasd fel a keretre. Így lehet giccsesen túlrózsázni egy amúgy használható keretet :)

4.,lapos keret: ha valakinek van hozzá idege, akkor a keret laposságát kihasználva nonfiguratív minták is kerülhetnek rá, hiszen a nem domború keret nem ad olyan stílust, ami ezt ütné...
Mondanám, hogy egy ilyen keretet lehet nyugodtan állatmintás szalvétával is díszíteni bátran, de nem mondom, mert nagyon nem szeretem az állatmintás motívumokat...

5., dudorhiány - tudod, a képkereteken is szokott lenni némi plasztukus díszítés...
Ezen keretek esetében nagyon könnyen, csak a mélyedések - kiemelkedések átszínezésével is remek hatást érhetünk el. De mivel itt nincs ilyen, ráadásul ez egy sokoldalas önálló téma, most lapozzunk.

+1 eredeti festék visszacsiszolása - egy durvább csiszolókockával foltosan vissza lehet csiszolni a meglévő keret éleit, így előbukkan az alap alatti szín, ha mázlink van, akkor az jó sötét. Jó móka, de egy alkotni vágyó hobbistát nem elégít ez ki.
Hasonló hatást lehet elérni azzak, ha ott, ahol kopottnak szeretnénk látni, egy sötétebb színnel elhalványuló csíkokat húzunk az élekre, ergo olyan lesz, mintha visszakopott volna az egész az idők során.

+2., viaszos koptatás - a fentihez hasonló kopott hatást érünk el, ha a felületet lendületesen beviaszoljuk egy gyertyával. Egyszerűen annyi a dolgod, hogy arra a helyre (pl élek, vagy az élek szélei) ahol az eredeti színt szeretnéd viszontlátni, egy sima háztartási gyertyával sávokat "rajzolsz". Aztán rákened a gyertyázott felületre az alaptól eltérő akrilfestéket, majd teljes (!) száradása után egy csiszolókockával átdörögölöd a felületet. Ott, ahova a gyertya rajza került, az akrli nagyon könnyen lepattan laza dörgölés hatására is, és alóla felbukkan az eredeti szín.

A felsorltakon kívül a keretünket átfesthetjük, maszatolhatjuk az éleit, festhetjük szivaccsal pamacsolva foltosra, de akár repeszthetjük is.
Jó lehet a kétfázisú repesztőlakk alkalazása, de ekkora felületre a gatyánk is rámenne, azt hiszem. Maradjon az finom dolgokra.

Viszont remek lehet az egyfázisú repesztőlakk alkalmazása!
Az alapszín megvan, ezt kicsit meg kell csiszolni (tapadás), és rá kell hordani egy jó- adagnyi egyfázisú akrilrepesztőt. A repesztőlakk megszáradása után pedig egy, az előszoba többi tárgyaihoz passzoló sötétebb színnel át kell kenni.

Egy dolgot viszont nem szabad elfelejteni: ha a második akrillal egy ekkora méretű összefüggő felületen körbekörbe húzogatjuik az ecsetet, biztosan nem lesz harmonikusan kellemes a repedt felület, hanem foltos lesz, mint a fene, mire körbeérünk!

Megoldás: a második réteget ne ovál-irányba, hanem az ovál sugarának megfelelően rövid szakaszokban hordjuk fel a festéket! (aztán nézzünk utánna, hogy mennyi értelme van annak a szócsoportnak, hogy ovál sugarának megfelelően).























Használhatnánk szivacsot is a második akril felhordására, ám az előző bejegyzés képein látszik, hogy a szivacsos felhordás kevésbé karakteres repesztést eredményez, egy előszobában álló tükörkeretnél pedig jobb, ha látszik, nem véletlen történet nyomai jelentek meg.

Kati, szerinted? :)

Tényleg egyszerű így a keret díszítése - és biztos vagyok benne, hogy ez az egyszerű módszer változtat annyit, hogy érdemes legyen kipróbálni!
Nagy baj nem lehet, ha nem tetszik az eredmény, eredeti púderes színre bármikor visszafenthető...

Jó díszítgetést!
Léhner Csilla